Népszerű bejegyzések

Az alábbiakban olvashatók mindazok az események melyek velem szakmai pályám alatt megestek, vagy amelyek befolyással voltak rá. Kedves Olvasó! Kérlek jóindulattal olvasd soraimat és ha érdekesnek, tanulságosnak, esetleg szórakoztatónak találod meséld tovább ismerőseidnek. Pap Norbert

2010. december 31., péntek

B.U.É.K

Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak!

2010. december 23., csütörtök

Quo vadis geografia?

Úgy vélem, hogy a több mint 2000 éves geográfia bízvást számíthat még a következő 2000 évben is arra, hogy ilyen név alatt tudományos eredmények szülessenek, folyóiratok jelenjenek meg, közoktatásban, egyetemen oktassák, tudományos társaság (közélet) működjön és a földrajzi gondolatot továbbvigyék értelmes emberek.
Hogy Magyarországon az elkövetkező években, évtizedekben miképpen fog ez megtörténni, az már egy nehezebb kérdés. A geográfia felett sötét felhőket látok tornyosulni.
- tudományos eredmények születnek, bár igazán (nemzetközileg is jegyzett) kiemelkedő alig akad, ami viszont felvet legitimációs problémákat
- súlyosabb gond a tudománymetria kérdése, hogy a kétségtelen eredményeket hogyan is mérjük meg?
- a folyóiratokkal az a fő gond, hogy hogyan jussanak el az olvasókhoz a gondolatok? úgy vélem az internetnek ma már nincs alternatívája
- közoktatás: még nem látszik a jelenlegi reform kimenete, de rendkívül aggasztóak a hírek. El nem tűnik a geográfia az oktatásból, a magyar műveltségeszménynek olyan immanens része a földrajz, hogy vmi módon meg fog jelenni, de hogy milyen tantárgyi-tartalmi struktúrában? Nos, a szakmát illetően végzetes lenne, ha valami természettudományos, vagy társadalomtudományi katyvasz-tárgyban kellene-lehetne oktatni/tanulni.
- a felsőoktatásban a jelenlegi helyzet nem fenntartható. Bizonyosan jelentősen visszavágja a kormányzat a mostani irreálisan magas keretszámokat, és az oktató-kutató kapacitást ahhoz a limitáltabb keretekhez fogja mérni, ami sokak egzisztenciáját fogja érinteni ...
- tudományos közélet ... dezintegrált és haldoklik
- koponyák: a szakma krémje elöregedett, a felsővezetői utánpótlással komoly gondok vannak, a közéleti súlyunk jelenleg nem mérhető. A Mindentudás Egyetemén elhangzott geográfus előadás (by Tóth J.) a Kell-e nekünk régió? mutatja, hogy az elmúlt 20 év magyar geográfiája így, vagy úgy, de csak a regionalizmus tematikájában tudott érdeklődést kelteni a magyar társadalomban. Ugyanakkor a helyzetre jellemző, hogy ez az egyetlen téma is jelenleg elvetéltnek tűnik, egy sikertelen társadalom-térpolitikai kísérletnek. 10 nap múlva feltámad a megye és elkezdhetünk régiós monográfiák helyett megyei témákról írni :))

A fenteikből következően a magyarországi helyzete a földrajznak aggasztó. Nagy szükség lenne arra, hogy kitaláljuk a posztmodern világ magyarországi földrajzának a jövőjét, ugyanis alig van erről vízió, és az is csak kevéssé ismert.  ... pedig a bőrünkre megy.

2010. szeptember 12., vasárnap

évkezdet

Volt már jobb évkezdetem, mit mondjak? Voltunk páran, akik azt gondoltuk, a nyári pihenés után visszatérünk a régi kerékvágásba, de nem. Egymásnak feszülések, ideges reakciók nehezítik az ember dolgát, de legalább a politikai konstelláció javulni látszik.
A japán konferencia sikeresen lement. Amit lehetett kihoztunk belőle. Nagyon elégedetten mentek haza Akiyo-ék. Sajonara! Jövőre Japánba találkozunk. Addig meg kiadjuk a konferencia előadásokat a folyóiratunk különszámában, és Japánban is megjelenik pár írás tőlünk.
Azt hittem a Nyugat-Balkán könyv kiadása bedől, de az utolsó pillanatban mégis megoldódott. A Barroso látogatásra lesz könyvünk! Az új kiadás sokkal jobb lesz, mint az előző.

2010. augusztus 31., kedd

Dani

A fiam, aki ma hat hetes és majdnem 5 kg.

2010. augusztus 21., szombat

változások a megjelenésben

Úgy döntöttem, hogy az újabb akadémiai évad előtt újjátervezem a blogomat és megnövelem hatókörét, kibővítem tematikáját és ezzel együtt a címét is megújítom. Remélem tetszeni fog!

2010. augusztus 15., vasárnap

hogy telik a nyár?

Többen nyaggattatok, hogy miért nem írok valamit a fiatalemberrről, meg egyáltalán mi van velem. Az a helyzet, hogy nem rossz ez a nyár. A baba az elmúlt egy hónapban 1 kg-ot hízott, az anyukája is remekül van, már majdnem teljesen visszanyerte az alakját, a kedélye is jó. Régen alakult ilyen jól a nyaram. Nem sietünk sehová, mindannyian nyugodtak vagyunk. A dolgaimat komótosan tudom intézni, nem kell mérgezett egérként rohangásznom. Szakmailag is sikerült - mindenféle erőlködés nélkül - előrelépnem.
A múlt héten felkértek, hogy egy európai kutatói hálózatnak legyek a magyarországi tagja. A koppenhágai központú szervezet J. Nielsen professzor vezetésével az európai muszlimok helyzetét kutatja és évente adja ki jelentéseit, illetve a kutatási eredményeket tartalmazó köteteket. Nagyon tekintélyes a közreműködői gárda, a kulturális földrajz ezen területén úttörő munkát végezhetek. Novemberig kell leadnom az országjelentést.
Végre valahára elkészült a Republika Srpska-ról írt elemzésünk, amelyet a Political Geography nevű igen tekintélyes lapban tervezünk megjelentetni. Elég jól sikerült, azt hiszem jókor született, nagyon aktuális írás.
Időközben megkerestek a Comitatustól (Agg Zoltán), hogy szeretnék recenzálni a könyvemet! Ő hívta fel a figyelmemet, hogy a Területi Statisztikában is megjelent egy recenzió "Pap Norbert oknyomozó földrajza" címmel. A kérdésre a válaszom az az, hogy jól telik :) .

2010. július 20., kedd

japán-magyar kutatócsoport

Kedves Olvasóm!

Talán érdekesnek fogod találni, hogy egy a szakmában példátlan vállalkozásba fogtunk néhány barátommal. Mint arról korábban már írtam, japán kutatókkal egy közös kutatási programot szerveztünk, amelynek az első tudományos tanácskozása Pécsett lesz 2010. szeptember 02-án. Ha valakit érdekel a dolog az alábbiakban leírom a tervezett programot.
Az esemény és a tudományos projekt szervezésében Kitanics Máté oroszlánrészt vállalt, akivel két éve Nagoyában együtt készítettük elő ezt a projektet.

Részleteket a kutatócsoport honlapján olvashattok: http://foldrajz.ttk.pte.hu/japan/

9.00-kor kezdünk az ilyenkor szokásos köszöntőkkel, majd Yamamoto szan és én ismertetjük a kutatási programot a megjelent érdeklődőknek és bemutatjuk a megjelent kutatókat.
Ezt követően lesz 4 tudományos előadás, melyek az alábbiak:
1. Akiyama Shingo szan: A magyar-kutatás múltja es jelene Japánban
2. Kimura Makoto szan:A Balkán-kutatás múltja es jelene Japánban
3. Sokcsevits Denes szan: A délszláv népek nemzeti integrációs folyamatai a 19-20. században
4. Végh Andor szan: Etnikai-kulturális kontaktzónák a Balkán északi határvidékén
Vita
Zárszó: Pap Norbert szan

12-13: ebéd a Paulusban
13- 16 zártkörű tudományos tanácskozás a kutatócspoport tagjainak
16- 18 szünet, majd 18 órától fogadás a Paulus étteremben, amelyen a két kutatócsoport
kutatóin kivül többek között a pécsi japán közösség meghatározó tagjai is résztvesznek.

2010. július 9., péntek

rólam írták

A könyvről meglehetősen sok helyen lehet olvasni a neten. Ezek részben a könyvkereskedések, a legnagyobb lánc az Alexandra Kiadó, amely forgalmazza. Ezen kívül a Publikon Kiadó honlapján lehet róla tájékozódni.

A Grotius című, a Corvinus Egyetem által kiadott e-folyóiratban jelent meg az első recenzió a könyvről!
http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=EETUUH
Van továbbá egy tudósítás a pécsi könyvbemutatóról a Mediterrán és Balkán Fórum utolsó számában.
http://balkancenter.ttk.pte.hu
Szétküldtem egy sor recenziós példányt különböző kollégáknak, akik remélem meg is írják az ismertetőket. Várhatóan az őszre jelennek meg a különböző szakfolyóiratokban.

2010. május 7., péntek

2010.05.07 megjelent!

Nos, megjelent a könyv, hála érte a Publikon Kiadó munkatársainak és különösen Glied Viktornak! Nagyon tetszik, remélem hogy szakmai vitát vált ki, végülis azért írtam. Ahogy tegnap végigolvastam azon gondolkodtam, hogy van benne pár gondolatcsíra, amit érdemes volna tovább vinni: ilyen a posztmodern világ földrajzi képe, a földrajzi felhalmozódás modelljének kidolgozása, vagy éppen a politikai földrajzi táj változó jellege. Szétküldtem pár kötetet recenzálási céllal, de remélem a rokon szakmákban is lesznek reakciók. A következő feladat a könyvbemutató megszervezése.

Szeretném közreadni az alábbiakban a könyv köszönetnyilvánítási szövegét.

Nagyon sok intézménynek és magánszemélynek szeretném kifejezni hálámat a kapott támogatásért. A Janus Pannonius Tudományegyetemnek, illetve 2000-től jogutádjának a Pécsi Tudományegyetemnek az intézményi háttérért, hogy egyetemi oktatóként biztosították megélhetésemet és munkám egyes feltételeit. A Külügyminisztériumnak és a Magyar Honvédségnek intézményesen, az ott dolgozó diplomatáknak és tiszteknek pedig személyesen is, itthon és külszolgálatban a tanácsokért, a háttéranyagokért, a tartalmas beszélgetésekért.
Köszönet az OTKA-nak, hogy két kapcsolódó kutatási projektemet is támogatta. Fontos szerepet játszott, hogy Békésy- és Bolyai-ösztöndíjas lehettem, ezen kutatási periódusok eredményei pedig alapul szolgálhattak a jelen kötetben szereplő megállapításokhoz. Ösztöndíjas tartózkodásaimat, tanulmányútjaimat és konferenciarészvételeimet számos pályázat, többek között a Magyar Ösztöndíj Bizottság, a Tempus, a Regionális Operatív Program és a Humánerőforrásfejlesztési Operatív Program is támogatta.
Hóvári János barátomnak, aki a kezdetektől ösztönözte, segítette kutatásaimat és akivel ha nem is mindenben értettünk egyet, de vitáink nélkül bizonyosan kevesebb lett volna ez a könyv.
Köszönet munkahelyi feletteseimnek, Tóth Józsefnek és Dövényi Zoltánnak, a PTE Földrajzi Intézetének két, egymást követő igazgatójának támogatásukért és biztatásukért, időnként pedig türelmükért. Tanszékvezetőmnek és egyik legrégebbi tanáromnak, Hajdú Zoltánnak, aki segített megalapozni a politikai földrajzi látásmódomat.
Hálás vagyok kollégáimnak a Politikai Földrajzi és Területfejlesztési Tanszéken, László Máriának, Kitanics Máténak, M. Császár Zsuzsának, Reményi Péternek, Végh Andornak, akik mindvégig támogatták munkámat, szakértői társaságot nyújtottak a kutatási térségbe tett közös utazásaink alatt, és tanácsokkal is segítettek, időnként pedig átvettek feladatokat tőlem, hogy a kutatásra koncentrálhassak. Köszönet asszisztenseimnek, Sonkoly Borinak, Bátori Gizellának és György-Dávid Anitának kedvességükért, türelmükért és professzionalizmusukért, továbbá Kovács Gábornak és Balassa Bettina térképésznek, akik a térképek végleges formába öntésében segítettek.
Ugyancsak köszönet illeti tanítványaimat: Kurilla Annamáriát, aki a szöveg igen alapos, kritikus javításában és észrevételeivel segített, Mérei Andrást, aki az ábraanyag színvonalas megjelenítésében működött közre, továbbá Vati Tamást a Törökországot érintő egyes adatok tisztázásáért.
Köszönet opponenseimnek, elsősorban Frisnyák Sándornak és Fischer Ferencnek a szöveg részletekbe menő bírálatáért, támogatásukért és elismerésükért.
Hála az értékes észrevételékért és pályám korai szakaszán a támogatásért Harsányi Ivánnak, Golobics Pálnak és Kőszegfalvi Györgynek. Köszönet mindazoknak, akiket itt nem neveztem meg, de szintén segítettek, végtelenül hálás vagyok nekik is.
A szeretetteljes családi légkörért, ami munkám alapvető feltétele volt, a feleségemnek, Mariannának, és gyermekeimnek, Lucának és Kristófnak szeretnék köszönetet mondani. Nélkülük egészen biztosan nem készült volna el ez a könyv.

2010. április 26., hétfő

zsúfoltság

Kedves Barátaim!

Az utóbbi időben hanyagoltam kicsit a blogom írását, ui. meglehetősen magas fordulatszámon pörögtem. Közben haladtak előre a dolgaim is, egyebek között az Akadémiáról is kedvező híreket kaptam. Lassan, de biztosan haladunk előre. Ígérem, hogy májusban bepótolom az elmaradásomat!
Hogy lássátok milyen kérdések, feladatok foglalkoztatnak, itt leírok egy sort közülük:
1. beadtam az intézetigazgatói pályázatomat, s lesz ezzel kapcsolatosan oktatói értekezlet és vélemény nyilvánító szavazás,
2. jövő héten egy tekintélyes nk folyóirat, a Megatrend Review általam szerkesztett különszámának a bemutatója lesz Pécsett nagy sajtónyilvánosság előtt - ezt szervezzük,
3. a könyvem bemutatóját szervezem május közepére - holnap megyek a polgármesterhez
4. el kell indítanom három kutatási programot is: köztük a japán-magyar kutatócsoportosat is
5. május 10-ig elő kell készítenem a Nyugat-Balkán könyvet angol fordításra
6. három doktori cselekményben kell szerepet vállalnom
7. a lányomat viszem párbajtőr versenyekre (olimpici)
8. + kellene egy kis magánélet is, de mikor?

2010. április 18., vasárnap

albánok

Valahogy mindig van valami, ami foglalkoztat. Hogy min dolgozunk mostanában? A barátaimmal egy meglehetősen páratlan vállalkozásba kezdtünk. A magyar politikai földrajz szempontjából különösen érdekes, és komoly előzményekre visszatekintő téma az albán szállásterületé. Albánia, Koszovó és Macedónia kevéssé ismert, alig feldolgozott területe a magyar tudományosságnak. Különös aktualitást ad munkánknak, hogy az albán államiság két év múlva ünnepli a centenáriumát. Mindenképpen jó volna, hogy ha albán barátainkkal méltón tudnánk együtt ünnepelni, ezért az események bevezetőjeként egy kötettel tisztelgünk ezen baráti nép küzdelmei és az elődeink kutatómunkája előtt.
Mivel az írásokat egy kivétellel már leadták a kollégák, és a hiányzó is remélhetőleg a jövő héten megérkezik, bátran biztosra vehetjük az idén tavaszi megjelenést (május-június). Ízelítőül álljon itt néhány cím:

1. Az albán történelem kronológiája
2. A jelenlegi albán szállásterület természeti viszonyai
3. Az albán történelem mérföldkövei
4. Vallás, kulturális élet, oktatás
5. Híres albánok – kiemelkedő albán személyiségek élete
6. Interjú Prof. Dr. Andrásfalvy Bertalannal albániai néprajzi kutatásairól
7. Az albán kisebbség Macedóniában
8. Pedagogical Citizenship and System Structural Changes: An Ethnographic and Economic Outline of Socialist and Post-Socialist/Capitalist Albania – Olsi Lelaj – Endrit Kromidha
9. Albania’s economic and regional developments during transition period (1990-2008) – Prof. Dr. Dhimiter Doka – Dr. Merita Karaguni
10. Településhálózat – városhálózat az albán szállásterületen
11. Az albán szállásterület geopolitikai viszonyrendszere
12. Területi különbségek, területi fejlődés, területi folyamatok
13. Albánia katonaföldrajzának alapjai

2010. április 15., csütörtök

könyvbemutató

Elkezdtük a kiadóval megszervezni a "botránykönyv" :) bemutatóját. Előreláthatólag május közepén tartjuk majd. Tekintélyes személyiségeket fogunk felkérni az ismertetésre, méltatására. Minden kedves Barátomat, kollégámat, volt és jelenlegi tanítványomat örömmel látom! A pontos időpont ismeretében jelezni fogok és kör-e-maileket is kiküldök.

Más: úgy tűnik, hogy az MTA Földtudományok Osztálya jövő kedden ismét tárgyalja az ügyemet.

2010. április 14., szerda

borító is a nyomdában!



Nem tudom, kinek, hogyan tetszik a borító, én meg vagyok elégedve vele.

2010. április 3., szombat

készül a borító

A legnehezebb dolog a könyv írásánál, megtalálni a megfelelő borítót. Nos ez nálam sem alakult másként. Elég sok ötletet feldobtunk. Glied Viktor, a Publikon Kiadótól igen tehetséges grafikus és tipográfus, aki végül segített megoldani az ügyet.

Az első ötletek elég gyengék voltak.

Gondoltam, lehetne egy montázs a magyar mediterrán és balkáni kapcsolatok történetéből vett történelmi személyiségek portréiból. A gond: nehéz grafikailag jól megoldani, ráadásul nehéz beszerezni a képeket.

Egy másik ötlet volt, hogy vmelyik neves magyar festő életművéből vegyünk képeket. Ez praktikusan lehetett volna Csontváry, olyan képeivel, mint a Baalbek, a Taorminai görög színház, a Magányos cédrus, v. az éjszaka Athénban, esetleg a Jajcei vízesésről festett képei. Ez már jobb volt, de itt is vannak problémák: szerzői jogi kérdések, illetve, hogy vajon elég beszédesek-e ezek a képek? Nem érti-e félre az olvasó? Lehet, hogy a kép alapján valami művészettörténeti jellegű opusra asszociál? ...

Végül egy nagyon egyszerű megoldáshoz folyamodtunk. Az Aquileia-i dóm altemplomában látható egy a népvándorlások korából származó rajz, fali karcolat, amely egy jellegzetes, hátrafelé nyilazó keleti lovast ábrázol. A többségi vélemény szerint kalandozó magyar lovast ábrázol, de vannak más vélemények is, mivel nincs dokumentálva a története. Nekünk viszont megfelel ez a legenda is. A hátrafelé nyilazó lovasról Európában úgyis a magyarokra asszociálnak, ahogy magunk is őseinket látjuk ebben a megjelenítési módban. Így ezt választottam: nyers, egyszerű, szimbolikus, ráadásul pont ott található, ahol a Via Ungarorum-on őseink először leértek az észak-itáliai tengerpartra.
Viktor egész jó dizájnokat készített. Végül egy meleg, mediterrán hangulatú, terrakotta színű borító mellett döntöttem.
A fülszöveget is vagy háromszor készítettem el, de nem volt valami jó. Végül adtam egy alapot és Viktor alakította át úgy, hogy nekem is tetszen.

2010. március 21., vasárnap

egy térképem a könyvből


Sokat dolgoztam a fentebbi térképi ábrán, ami bemutatja Magyarország dél-európai kapcsolatrendszerének területi szerkezetét.

2010. március 19., péntek

a könyv április közepén jelenik meg

Kedves Barátaim!

Betördelték a kéziratot, egészen tetszetős, ráadásul színes kiadvány lesz, úgyhogy egészen elégedett lehetek vele. A korrektúrát még ellenőrzöm a jövő héten, aztán pedig megy a nyomdába. Azt mondják a kiadóban, hogy a kemény borító miatt 10-12 nap az átfutás, ezért megy ilyen lassan.

2010. február 16., kedd

görög-osztrák kezdeményezés

Az alábbiakban olvasható angolul az a dokumentum, amelyet a görög és az osztrák kormányzat fogalmazott meg a Nyugat-Balkánnal kapcsaolatban.

Athens, 21 January 2010




Ms Catherine Ashton
EU High Representative
for Foreign Affairs and Security Policy




As neighbors of the Western Balkans to the North and the South, Austria and Greece follow developments in this region with particular interest. Not least, thanks to the efforts of the EU and its successful enlargement policy, substantial progress towards peace, democracy, stability and economic development has been achieved over the past years. The governments in the Western Balkans have adopted the European agenda and the overwhelming majority of the people in the region share the European vision. Nevertheless, this is not the time for complacency. Political, economic and social problems persist. Progress in the Western Balkans is not yet self-sustaining. Moreover, in economically difficult times, many doubts are voiced regarding the European perspective of the Western Balkans.

The region, however, has to remain high on our agenda and receive the necessary attention and engagement. A new momentum is needed to make the political messages addressed to the region more effective. This is, therefore, the right moment to renew at a high level the EU’s commitment to the region and to set out the course ahead in concrete terms.

In Zagreb in 2000, we stated that all countries of the region are potential candidates. In Thessaloniki in 2003 we further decided that the ultimate place of these countries is within the EU, while presenting a concrete Agenda which still remains the cornerstone of the course of the Western Balkans towards full membership. We both believe that the following years are crucial.

In this context, we warmly welcome the intention of the Spanish Presidency to convene a high level conference on the Western Balkans on the occasion of the 10th anniversary of the Zagreb Summit. The date of 2014, as a symbolic milestone on the road towards the EU, could help to further invigorate and accelerate the European course of the countries in the region, on the basis of concrete roadmaps (“Agenda 2014”). Setting specific time-frames can serve as an incentive for the countries of the region to accelerate reforms and carry out the necessary adaptations.

The challenges are manifold. So are the opportunities. In this respect we hope that in the year 2010 we will able to welcome:

the completion of accession negotiations with Croatia;
a mutually acceptable solution on the name issue, which remains essential, and the opening of accession negotiations with the Former Yugoslav Republic of Macedonia;
progress of Serbia in its European aspirations, including unblocking of the ratification of the SAA and appropriate follow-up to the country’s application for membership of the EU;
concrete progress through the EU’s engagement in Kosovo;
a reinforced role of the EU in Bosnia and Herzegovina, with the ultimate aim of its European integration. A genuine commitment of all leaders to establish functional state institutions is essential for the pursuit of the European aspirations of the people of Bosnia and Herzegovina;
enhanced efforts by Albania and Montenegro in cooperating with the Commission, in the context of the evaluation of their application for EU membership;
fulfillment of the remaining benchmarks of the road maps towards visa liberalization by Albania and Bosnia and Herzegovina.



As neighbors of the region, we are particularly aware of the need to strengthen regional cooperation and good neighbourly relations, among the countries of the Western Balkans.

The South East European Cooperation Process (SEECP), along with the Regional Cooperation Council (RCC), as its operational arm, has acquired increased regional ownership, thus allowing for the implementation of new initiatives in the new upgraded context.

The significant reduction of the international military presence in the Western Balkans envisaged for 2010 testifies that there are significant gains in regional security. We now need to enable the countries of the region to become exporters of security by facilitating their further participation in ESDP operations.

The implementation of the Lisbon Treaty provides the opportunity to the EU to acquire a more coherent and strong international role. The Western Balkans would constitute a suitable field to demonstrate our new capacity to act internationally. In this respect, we feel that new visibility for the EU in the area is necessary. In this vein, we should promote a better understanding, in the Western Balkans of our major policies concerning international challenges and priorities, such as facing the economic crisis, climate change and migration. We consider that a smooth transition in the EU representation in the Western Balkans should become a priority.



Austria and Greece consider the EU’s engagement in the Western Balkans over the past years as a major success story. It is now crucial that the EU does not get distracted by other pressing issues on the international agenda. We need to keep our focus and mobilize the necessary attention, political will and resources to bring this process to a successful conclusion. Of course, it will ultimately be up to the local protagonists to determine the speed of progress towards the EU by setting the pace of the necessary reforms to meet the criteria and requirements for accession. At the same time, it is up to us to ensure that the European perspective as the essential driving force for reforms remains credible and effective among the peoples of the region.



In conclusion, we consider the European integration of the countries of the Western Balkans as a high priority for the coming years and the best possible guarantee for stability and institutional sustainability. The EU needs to honor its commitments towards the countries of the region and encourage them to comply with the European principles and values.

2010. február 10., szerda

a doktoriskolánk

Ma volt doktoriskolai tanácsülésünk. A MAB akkreditációt sikeresen teljesítettük, 2014-ig megkaptuk a működési engedélyt, mindenféle megjegyzés, vagy fenntartás nélkül! Ez egy nagy győzelem, azok után, hogy az elmúlt két évben élet-halál küzdelmet folytattunk a Földtudományok Doktoriskola ellehetetlenítése ellen. A doktori tanács tagja lehettem, aminek nagyon örülök.
Lezajlott a doktoriskola vezetői váltás is. Teljes konszenzussal (15:0) Dövényi Zolit választottuk meg, aki öt évig töltheti be ezt a posztot. Úgy gondolom ez egy nagyon jó döntés volt és a viharok után egy jó periódus kezdődik el ezzel.

Amiért ezeket az eseményeket ebben a blogban említem, annak az az oka, hogy az én nagydoktori vesszőfutásomnak a doktoriskolai akkreditációs elvárások képezték az egyik okát és alapját is.

2010. január 31., vasárnap

Mi az én földrajzom? (a könyv előszavából)

Nos, biztosan nem az, amelyik halálra untatott bennünket az általános, vagy középiskolai földrajzórán. Nem is az, ami végtelen hosszan írja le, szedi számba, hogy mi, hol és mennyi. Úgy vélem, ha az efféle földrajznak egykor volt is valami haszna, ma már biztosan nincs. A 12 éves lányom az őt érdeklő helyeket, az arra vonatkozó információkat percek alatt varázsolja elő a számítógépén. Megkeresi a Wikipedián, utánajár a forráshivatkozásoknak és szemügyre veszi a Google Earth-ön, képeket keres róla és megnézi mit írtak róla az arra járók. Észereveszi, hogy a dolgok nem csak úgy vannak, hanem olvasataikon keresztül léteznek.
Régebben örültünk, ha valamiről volt bármiféle adatunk, akkor is, ha tudtuk, az nem okvetlenül hiteles. Ma az a fő probléma, hogy túl sokféle adat létezik. Melyik a helyes? Erről döntést csak akkor tudunk hozni, ha tudjuk, hogy hogyan született és milyen érdekek szerint történt a felvétele. Ehhez a hely és a kultúra sokkal alapvetőbb és az eddigiektől eltérő ismerete szükséges. Nem elegendő az egyetem egyik kényelmes irodájában ücsörögni és a könyvtárból kihozatott nemzeti statisztikákat böngészgetni.
A leíró, regionális földrajznak végleg bealkonyult. Olyan paradigmaváltást élünk meg, amely újraírja szakmánk szabályait, eszközeinket és feladatainkat is. Nem a könyveinkből, cikkeinkből ismerik meg a felnövekvő generációk a Földet, maguk fedezhetik fel azt, amennyiben persze érdekli még őket. Ennek persze számtalan veszélye van, hiszen tele van a világ manipulációval. Könnyű eltévedni benne. Térképre, tájékozódási jelekre, kritikus gondolkodásra nagyobb szükség van, mint valaha. Így aztán hála Istennek, van még feladatunk is.
Az én földrajzom ilyen próbál lenni. Egy kritikus, oknyomozó földrajz. Igyekszik eligazítani a manipulációk közepette, iránytűt adni, rámutatni a fontosra és a kevésbé jelentősre, olyan, ami kritikus a múlttal, fürkészi a jövőt. Segít végig gondolni a helyünket és személyes, közösségi, nemzeti érdekeinket.

2010. január 30., szombat

megint a könyvről

Lassan a végére értem a könyvnek, a jövő héten viszem a kiadóba a kéziratot megbeszélni a formátumot, a tördelést. A lektorokra azt hiszem nem vár már nagy munka. A legtöbb gondot az ábrák jelentették, de most már kezdek elégedett lenni velük. Kisebb javításokra még szükség lesz, illetve nem vagyok biztos, hogy a nyomdai kivitelben is ugyanúgy fog látszódni mindegyik, mint a képernyőmön. Elképzelhető, hogy pár esetben még átalakításokra lesz szükség a láthatóság és áttekinthetőség érdekében.