Népszerű bejegyzések

Az alábbiakban olvashatók mindazok az események melyek velem szakmai pályám alatt megestek, vagy amelyek befolyással voltak rá. Kedves Olvasó! Kérlek jóindulattal olvasd soraimat és ha érdekesnek, tanulságosnak, esetleg szórakoztatónak találod meséld tovább ismerőseidnek. Pap Norbert

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: könyv. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 6., vasárnap

Recenziók a könyvről

A könyvemről megjelent két új recenzió, ezzel a recenziók száma 8-ra emelkedett.

Agg Zoltán és Szilágyi István egyaránt írt róla egyet-egyet.

http://www.moosz.com/documents/comitatus_2010novdec_pdf_577_20110218102018_126.pdf

2010. július 9., péntek

rólam írták

A könyvről meglehetősen sok helyen lehet olvasni a neten. Ezek részben a könyvkereskedések, a legnagyobb lánc az Alexandra Kiadó, amely forgalmazza. Ezen kívül a Publikon Kiadó honlapján lehet róla tájékozódni.

A Grotius című, a Corvinus Egyetem által kiadott e-folyóiratban jelent meg az első recenzió a könyvről!
http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=EETUUH
Van továbbá egy tudósítás a pécsi könyvbemutatóról a Mediterrán és Balkán Fórum utolsó számában.
http://balkancenter.ttk.pte.hu
Szétküldtem egy sor recenziós példányt különböző kollégáknak, akik remélem meg is írják az ismertetőket. Várhatóan az őszre jelennek meg a különböző szakfolyóiratokban.

2010. május 7., péntek

2010.05.07 megjelent!

Nos, megjelent a könyv, hála érte a Publikon Kiadó munkatársainak és különösen Glied Viktornak! Nagyon tetszik, remélem hogy szakmai vitát vált ki, végülis azért írtam. Ahogy tegnap végigolvastam azon gondolkodtam, hogy van benne pár gondolatcsíra, amit érdemes volna tovább vinni: ilyen a posztmodern világ földrajzi képe, a földrajzi felhalmozódás modelljének kidolgozása, vagy éppen a politikai földrajzi táj változó jellege. Szétküldtem pár kötetet recenzálási céllal, de remélem a rokon szakmákban is lesznek reakciók. A következő feladat a könyvbemutató megszervezése.

Szeretném közreadni az alábbiakban a könyv köszönetnyilvánítási szövegét.

Nagyon sok intézménynek és magánszemélynek szeretném kifejezni hálámat a kapott támogatásért. A Janus Pannonius Tudományegyetemnek, illetve 2000-től jogutádjának a Pécsi Tudományegyetemnek az intézményi háttérért, hogy egyetemi oktatóként biztosították megélhetésemet és munkám egyes feltételeit. A Külügyminisztériumnak és a Magyar Honvédségnek intézményesen, az ott dolgozó diplomatáknak és tiszteknek pedig személyesen is, itthon és külszolgálatban a tanácsokért, a háttéranyagokért, a tartalmas beszélgetésekért.
Köszönet az OTKA-nak, hogy két kapcsolódó kutatási projektemet is támogatta. Fontos szerepet játszott, hogy Békésy- és Bolyai-ösztöndíjas lehettem, ezen kutatási periódusok eredményei pedig alapul szolgálhattak a jelen kötetben szereplő megállapításokhoz. Ösztöndíjas tartózkodásaimat, tanulmányútjaimat és konferenciarészvételeimet számos pályázat, többek között a Magyar Ösztöndíj Bizottság, a Tempus, a Regionális Operatív Program és a Humánerőforrásfejlesztési Operatív Program is támogatta.
Hóvári János barátomnak, aki a kezdetektől ösztönözte, segítette kutatásaimat és akivel ha nem is mindenben értettünk egyet, de vitáink nélkül bizonyosan kevesebb lett volna ez a könyv.
Köszönet munkahelyi feletteseimnek, Tóth Józsefnek és Dövényi Zoltánnak, a PTE Földrajzi Intézetének két, egymást követő igazgatójának támogatásukért és biztatásukért, időnként pedig türelmükért. Tanszékvezetőmnek és egyik legrégebbi tanáromnak, Hajdú Zoltánnak, aki segített megalapozni a politikai földrajzi látásmódomat.
Hálás vagyok kollégáimnak a Politikai Földrajzi és Területfejlesztési Tanszéken, László Máriának, Kitanics Máténak, M. Császár Zsuzsának, Reményi Péternek, Végh Andornak, akik mindvégig támogatták munkámat, szakértői társaságot nyújtottak a kutatási térségbe tett közös utazásaink alatt, és tanácsokkal is segítettek, időnként pedig átvettek feladatokat tőlem, hogy a kutatásra koncentrálhassak. Köszönet asszisztenseimnek, Sonkoly Borinak, Bátori Gizellának és György-Dávid Anitának kedvességükért, türelmükért és professzionalizmusukért, továbbá Kovács Gábornak és Balassa Bettina térképésznek, akik a térképek végleges formába öntésében segítettek.
Ugyancsak köszönet illeti tanítványaimat: Kurilla Annamáriát, aki a szöveg igen alapos, kritikus javításában és észrevételeivel segített, Mérei Andrást, aki az ábraanyag színvonalas megjelenítésében működött közre, továbbá Vati Tamást a Törökországot érintő egyes adatok tisztázásáért.
Köszönet opponenseimnek, elsősorban Frisnyák Sándornak és Fischer Ferencnek a szöveg részletekbe menő bírálatáért, támogatásukért és elismerésükért.
Hála az értékes észrevételékért és pályám korai szakaszán a támogatásért Harsányi Ivánnak, Golobics Pálnak és Kőszegfalvi Györgynek. Köszönet mindazoknak, akiket itt nem neveztem meg, de szintén segítettek, végtelenül hálás vagyok nekik is.
A szeretetteljes családi légkörért, ami munkám alapvető feltétele volt, a feleségemnek, Mariannának, és gyermekeimnek, Lucának és Kristófnak szeretnék köszönetet mondani. Nélkülük egészen biztosan nem készült volna el ez a könyv.

2010. április 15., csütörtök

könyvbemutató

Elkezdtük a kiadóval megszervezni a "botránykönyv" :) bemutatóját. Előreláthatólag május közepén tartjuk majd. Tekintélyes személyiségeket fogunk felkérni az ismertetésre, méltatására. Minden kedves Barátomat, kollégámat, volt és jelenlegi tanítványomat örömmel látom! A pontos időpont ismeretében jelezni fogok és kör-e-maileket is kiküldök.

Más: úgy tűnik, hogy az MTA Földtudományok Osztálya jövő kedden ismét tárgyalja az ügyemet.

2010. április 14., szerda

borító is a nyomdában!



Nem tudom, kinek, hogyan tetszik a borító, én meg vagyok elégedve vele.

2010. április 3., szombat

készül a borító

A legnehezebb dolog a könyv írásánál, megtalálni a megfelelő borítót. Nos ez nálam sem alakult másként. Elég sok ötletet feldobtunk. Glied Viktor, a Publikon Kiadótól igen tehetséges grafikus és tipográfus, aki végül segített megoldani az ügyet.

Az első ötletek elég gyengék voltak.

Gondoltam, lehetne egy montázs a magyar mediterrán és balkáni kapcsolatok történetéből vett történelmi személyiségek portréiból. A gond: nehéz grafikailag jól megoldani, ráadásul nehéz beszerezni a képeket.

Egy másik ötlet volt, hogy vmelyik neves magyar festő életművéből vegyünk képeket. Ez praktikusan lehetett volna Csontváry, olyan képeivel, mint a Baalbek, a Taorminai görög színház, a Magányos cédrus, v. az éjszaka Athénban, esetleg a Jajcei vízesésről festett képei. Ez már jobb volt, de itt is vannak problémák: szerzői jogi kérdések, illetve, hogy vajon elég beszédesek-e ezek a képek? Nem érti-e félre az olvasó? Lehet, hogy a kép alapján valami művészettörténeti jellegű opusra asszociál? ...

Végül egy nagyon egyszerű megoldáshoz folyamodtunk. Az Aquileia-i dóm altemplomában látható egy a népvándorlások korából származó rajz, fali karcolat, amely egy jellegzetes, hátrafelé nyilazó keleti lovast ábrázol. A többségi vélemény szerint kalandozó magyar lovast ábrázol, de vannak más vélemények is, mivel nincs dokumentálva a története. Nekünk viszont megfelel ez a legenda is. A hátrafelé nyilazó lovasról Európában úgyis a magyarokra asszociálnak, ahogy magunk is őseinket látjuk ebben a megjelenítési módban. Így ezt választottam: nyers, egyszerű, szimbolikus, ráadásul pont ott található, ahol a Via Ungarorum-on őseink először leértek az észak-itáliai tengerpartra.
Viktor egész jó dizájnokat készített. Végül egy meleg, mediterrán hangulatú, terrakotta színű borító mellett döntöttem.
A fülszöveget is vagy háromszor készítettem el, de nem volt valami jó. Végül adtam egy alapot és Viktor alakította át úgy, hogy nekem is tetszen.

2010. március 19., péntek

a könyv április közepén jelenik meg

Kedves Barátaim!

Betördelték a kéziratot, egészen tetszetős, ráadásul színes kiadvány lesz, úgyhogy egészen elégedett lehetek vele. A korrektúrát még ellenőrzöm a jövő héten, aztán pedig megy a nyomdába. Azt mondják a kiadóban, hogy a kemény borító miatt 10-12 nap az átfutás, ezért megy ilyen lassan.

2010. január 31., vasárnap

Mi az én földrajzom? (a könyv előszavából)

Nos, biztosan nem az, amelyik halálra untatott bennünket az általános, vagy középiskolai földrajzórán. Nem is az, ami végtelen hosszan írja le, szedi számba, hogy mi, hol és mennyi. Úgy vélem, ha az efféle földrajznak egykor volt is valami haszna, ma már biztosan nincs. A 12 éves lányom az őt érdeklő helyeket, az arra vonatkozó információkat percek alatt varázsolja elő a számítógépén. Megkeresi a Wikipedián, utánajár a forráshivatkozásoknak és szemügyre veszi a Google Earth-ön, képeket keres róla és megnézi mit írtak róla az arra járók. Észereveszi, hogy a dolgok nem csak úgy vannak, hanem olvasataikon keresztül léteznek.
Régebben örültünk, ha valamiről volt bármiféle adatunk, akkor is, ha tudtuk, az nem okvetlenül hiteles. Ma az a fő probléma, hogy túl sokféle adat létezik. Melyik a helyes? Erről döntést csak akkor tudunk hozni, ha tudjuk, hogy hogyan született és milyen érdekek szerint történt a felvétele. Ehhez a hely és a kultúra sokkal alapvetőbb és az eddigiektől eltérő ismerete szükséges. Nem elegendő az egyetem egyik kényelmes irodájában ücsörögni és a könyvtárból kihozatott nemzeti statisztikákat böngészgetni.
A leíró, regionális földrajznak végleg bealkonyult. Olyan paradigmaváltást élünk meg, amely újraírja szakmánk szabályait, eszközeinket és feladatainkat is. Nem a könyveinkből, cikkeinkből ismerik meg a felnövekvő generációk a Földet, maguk fedezhetik fel azt, amennyiben persze érdekli még őket. Ennek persze számtalan veszélye van, hiszen tele van a világ manipulációval. Könnyű eltévedni benne. Térképre, tájékozódási jelekre, kritikus gondolkodásra nagyobb szükség van, mint valaha. Így aztán hála Istennek, van még feladatunk is.
Az én földrajzom ilyen próbál lenni. Egy kritikus, oknyomozó földrajz. Igyekszik eligazítani a manipulációk közepette, iránytűt adni, rámutatni a fontosra és a kevésbé jelentősre, olyan, ami kritikus a múlttal, fürkészi a jövőt. Segít végig gondolni a helyünket és személyes, közösségi, nemzeti érdekeinket.

2010. január 30., szombat

megint a könyvről

Lassan a végére értem a könyvnek, a jövő héten viszem a kiadóba a kéziratot megbeszélni a formátumot, a tördelést. A lektorokra azt hiszem nem vár már nagy munka. A legtöbb gondot az ábrák jelentették, de most már kezdek elégedett lenni velük. Kisebb javításokra még szükség lesz, illetve nem vagyok biztos, hogy a nyomdai kivitelben is ugyanúgy fog látszódni mindegyik, mint a képernyőmön. Elképzelhető, hogy pár esetben még átalakításokra lesz szükség a láthatóság és áttekinthetőség érdekében.