görög-osztrák kezdeményezés

Az alábbiakban olvasható angolul az a dokumentum, amelyet a görög és az osztrák kormányzat fogalmazott meg a Nyugat-Balkánnal kapcsaolatban.

Athens, 21 January 2010




Ms Catherine Ashton
EU High Representative
for Foreign Affairs and Security Policy




As neighbors of the Western Balkans to the North and the South, Austria and Greece follow developments in this region with particular interest. Not least, thanks to the efforts of the EU and its successful enlargement policy, substantial progress towards peace, democracy, stability and economic development has been achieved over the past years. The governments in the Western Balkans have adopted the European agenda and the overwhelming majority of the people in the region share the European vision. Nevertheless, this is not the time for complacency. Political, economic and social problems persist. Progress in the Western Balkans is not yet self-sustaining. Moreover, in economically difficult times, many doubts are voiced regarding the European perspective of the Western Balkans.

The region, however, has to remain high on our agenda and receive the necessary attention and engagement. A new momentum is needed to make the political messages addressed to the region more effective. This is, therefore, the right moment to renew at a high level the EU’s commitment to the region and to set out the course ahead in concrete terms.

In Zagreb in 2000, we stated that all countries of the region are potential candidates. In Thessaloniki in 2003 we further decided that the ultimate place of these countries is within the EU, while presenting a concrete Agenda which still remains the cornerstone of the course of the Western Balkans towards full membership. We both believe that the following years are crucial.

In this context, we warmly welcome the intention of the Spanish Presidency to convene a high level conference on the Western Balkans on the occasion of the 10th anniversary of the Zagreb Summit. The date of 2014, as a symbolic milestone on the road towards the EU, could help to further invigorate and accelerate the European course of the countries in the region, on the basis of concrete roadmaps (“Agenda 2014”). Setting specific time-frames can serve as an incentive for the countries of the region to accelerate reforms and carry out the necessary adaptations.

The challenges are manifold. So are the opportunities. In this respect we hope that in the year 2010 we will able to welcome:

the completion of accession negotiations with Croatia;
a mutually acceptable solution on the name issue, which remains essential, and the opening of accession negotiations with the Former Yugoslav Republic of Macedonia;
progress of Serbia in its European aspirations, including unblocking of the ratification of the SAA and appropriate follow-up to the country’s application for membership of the EU;
concrete progress through the EU’s engagement in Kosovo;
a reinforced role of the EU in Bosnia and Herzegovina, with the ultimate aim of its European integration. A genuine commitment of all leaders to establish functional state institutions is essential for the pursuit of the European aspirations of the people of Bosnia and Herzegovina;
enhanced efforts by Albania and Montenegro in cooperating with the Commission, in the context of the evaluation of their application for EU membership;
fulfillment of the remaining benchmarks of the road maps towards visa liberalization by Albania and Bosnia and Herzegovina.



As neighbors of the region, we are particularly aware of the need to strengthen regional cooperation and good neighbourly relations, among the countries of the Western Balkans.

The South East European Cooperation Process (SEECP), along with the Regional Cooperation Council (RCC), as its operational arm, has acquired increased regional ownership, thus allowing for the implementation of new initiatives in the new upgraded context.

The significant reduction of the international military presence in the Western Balkans envisaged for 2010 testifies that there are significant gains in regional security. We now need to enable the countries of the region to become exporters of security by facilitating their further participation in ESDP operations.

The implementation of the Lisbon Treaty provides the opportunity to the EU to acquire a more coherent and strong international role. The Western Balkans would constitute a suitable field to demonstrate our new capacity to act internationally. In this respect, we feel that new visibility for the EU in the area is necessary. In this vein, we should promote a better understanding, in the Western Balkans of our major policies concerning international challenges and priorities, such as facing the economic crisis, climate change and migration. We consider that a smooth transition in the EU representation in the Western Balkans should become a priority.



Austria and Greece consider the EU’s engagement in the Western Balkans over the past years as a major success story. It is now crucial that the EU does not get distracted by other pressing issues on the international agenda. We need to keep our focus and mobilize the necessary attention, political will and resources to bring this process to a successful conclusion. Of course, it will ultimately be up to the local protagonists to determine the speed of progress towards the EU by setting the pace of the necessary reforms to meet the criteria and requirements for accession. At the same time, it is up to us to ensure that the European perspective as the essential driving force for reforms remains credible and effective among the peoples of the region.



In conclusion, we consider the European integration of the countries of the Western Balkans as a high priority for the coming years and the best possible guarantee for stability and institutional sustainability. The EU needs to honor its commitments towards the countries of the region and encourage them to comply with the European principles and values.

a doktoriskolánk

Ma volt doktoriskolai tanácsülésünk. A MAB akkreditációt sikeresen teljesítettük, 2014-ig megkaptuk a működési engedélyt, mindenféle megjegyzés, vagy fenntartás nélkül! Ez egy nagy győzelem, azok után, hogy az elmúlt két évben élet-halál küzdelmet folytattunk a Földtudományok Doktoriskola ellehetetlenítése ellen. A doktori tanács tagja lehettem, aminek nagyon örülök.
Lezajlott a doktoriskola vezetői váltás is. Teljes konszenzussal (15:0) Dövényi Zolit választottuk meg, aki öt évig töltheti be ezt a posztot. Úgy gondolom ez egy nagyon jó döntés volt és a viharok után egy jó periódus kezdődik el ezzel.

Amiért ezeket az eseményeket ebben a blogban említem, annak az az oka, hogy az én nagydoktori vesszőfutásomnak a doktoriskolai akkreditációs elvárások képezték az egyik okát és alapját is.

Mi az én földrajzom? (a könyv előszavából)

Nos, biztosan nem az, amelyik halálra untatott bennünket az általános, vagy középiskolai földrajzórán. Nem is az, ami végtelen hosszan írja le, szedi számba, hogy mi, hol és mennyi. Úgy vélem, ha az efféle földrajznak egykor volt is valami haszna, ma már biztosan nincs. A 12 éves lányom az őt érdeklő helyeket, az arra vonatkozó információkat percek alatt varázsolja elő a számítógépén. Megkeresi a Wikipedián, utánajár a forráshivatkozásoknak és szemügyre veszi a Google Earth-ön, képeket keres róla és megnézi mit írtak róla az arra járók. Észereveszi, hogy a dolgok nem csak úgy vannak, hanem olvasataikon keresztül léteznek.
Régebben örültünk, ha valamiről volt bármiféle adatunk, akkor is, ha tudtuk, az nem okvetlenül hiteles. Ma az a fő probléma, hogy túl sokféle adat létezik. Melyik a helyes? Erről döntést csak akkor tudunk hozni, ha tudjuk, hogy hogyan született és milyen érdekek szerint történt a felvétele. Ehhez a hely és a kultúra sokkal alapvetőbb és az eddigiektől eltérő ismerete szükséges. Nem elegendő az egyetem egyik kényelmes irodájában ücsörögni és a könyvtárból kihozatott nemzeti statisztikákat böngészgetni.
A leíró, regionális földrajznak végleg bealkonyult. Olyan paradigmaváltást élünk meg, amely újraírja szakmánk szabályait, eszközeinket és feladatainkat is. Nem a könyveinkből, cikkeinkből ismerik meg a felnövekvő generációk a Földet, maguk fedezhetik fel azt, amennyiben persze érdekli még őket. Ennek persze számtalan veszélye van, hiszen tele van a világ manipulációval. Könnyű eltévedni benne. Térképre, tájékozódási jelekre, kritikus gondolkodásra nagyobb szükség van, mint valaha. Így aztán hála Istennek, van még feladatunk is.
Az én földrajzom ilyen próbál lenni. Egy kritikus, oknyomozó földrajz. Igyekszik eligazítani a manipulációk közepette, iránytűt adni, rámutatni a fontosra és a kevésbé jelentősre, olyan, ami kritikus a múlttal, fürkészi a jövőt. Segít végig gondolni a helyünket és személyes, közösségi, nemzeti érdekeinket.

megint a könyvről

Lassan a végére értem a könyvnek, a jövő héten viszem a kiadóba a kéziratot megbeszélni a formátumot, a tördelést. A lektorokra azt hiszem nem vár már nagy munka. A legtöbb gondot az ábrák jelentették, de most már kezdek elégedett lenni velük. Kisebb javításokra még szükség lesz, illetve nem vagyok biztos, hogy a nyomdai kivitelben is ugyanúgy fog látszódni mindegyik, mint a képernyőmön. Elképzelhető, hogy pár esetben még átalakításokra lesz szükség a láthatóság és áttekinthetőség érdekében.

életem

Az alábbi, rólam szóló ismertetés 2009. május 25-én, az Magyar Tudományos Akadémián hangzott el, M. Gábor, a bíráló bizottságom titkára olvasta fel a megjelentek előtt.

"Pap Norbert 1969. június 3.-án született a somogy megyei Tabon. Középiskolai tanulmányait részben Tatabányán, geológiai szakközépiskolában, részben pedig Sárbogárdon, gimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányait a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, földrajz-történelem szakon fejezte be. Egyetemi évei alatt az urbanisztikai és a turizmus szakirányt is elvégezte. Külföldi tanulmányokat Firenzében, az Universitá degli Studi di Firenze, “Cesare Alfieri” Politikatudományi Karán folytatott. Diplomaszerzés után a PTE ÁJK-n posztgraduális politológiai tanulmányokat folytatott.
1995-ben, a Tóth József vezette pécsi földrajzi doktoriskolában kezdte meg kutatói munkáját. Konzulensei Golobics Pál és Hajdú Zoltán voltak. Négy évvel később védte meg doktori disszertációját summa cum laude minősítéssel. A doktori képzés évei alatt olaszországi (Róma) és angliai (Cheltenham) ösztöndíjas tartózkodás és egész sor külföldi tanulmányút révén tudta kutatásai nemzetközi dimenzióját megjeleníteni. Tudományos érdeklődésének gyújtópontjában az államnak, mint területi képződménynek alkalmazkodási folyamatai állnak a modernizációs követelmények és a globalizáció hatásai között. Oktatói-kutatói munkáját a politikai földrajz, valamint a terület- és településfejlesztés területén kezdte meg. Széleskörű nemzetközi tapasztalatokra tett szert, a világ különböző részeire tett utazások, konferencia előadásokra történt felkérés, tanulmányút, konferencia-részvétel, Erasmus-program keretében végzett oktatás révén.
1998-tól a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanársegéd és a Földrajzi Intézet tudományos titkára. 1999 végén Tóth József rektor úr felkérte a Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központjának igazgatói posztja betöltésére, mely feladatot napjainkig ellátja. Nevéhez kapcsolódik a Balkán-kutatás intézményi feltételeinek kialakítása Pécsett, mely területen országosan is úttörő feladatot látott el. Megalapította a Balkán Tanulmányok Szakirányú Továbbképzési Szakot, mely országosan egyedülálló. A Geopolitika Szakirányú Továbbképzési Szak megalapítási munkálatait napjainkban vezeti.
2001-ben egyetemi adjunktusnak, 2004-ben pedig egyetemi docensnek nevezik ki. 2005-től a Földrajzi Intézet igazgatóhelyettese, a Politikai Földrajzi és Területfejlesztési Tanszék vezetője.
Több tucat hallgatói diplomamunkát vezetett, illetve konzulensként segített. 2006-óta a Földtudományok Doktoriskolában a “Történeti-, politikai földrajzi és balkanisztikai” alprogramot vezeti, mintegy tucatnyi doktorandusz kutatásait segítette, segíti. Tanítványai közül eddig ketten szereztek doktori fokozatot. 2007 decemberében habilitált.
Számos kutatási, illetve fejlesztési programot vezetett az elmúlt években. Kiemelt feladatának tekinti a tehetséggondozást. 2005-2006 folyamán 16 hallgató kutatóvá válását támogató, európai uniós finanszírozású programot vezetett, mely egyike lett a Regionális Operatív Program által finanszírozott, és az egyik legsikeresebbnek minősítetteknek. A program eredményeit a széles szakmai körben elismert, Balatontól az Adriáig tanulmánykötet mutatta be.
Kutatói munkáját mintegy másfélszáz publikáció, köztük hét megjelent könyv (egy idegen nyelvű), gyorsan gyarapodó hivatkozásjegyzékében pedig mintegy 200 tudományos citáció jelzi. Közéleti tevékenysége is jelentős, tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak és elnöke az MFT Tolnai osztályának. Az MTA PAB Balkán Munkabizottságának elnöke, az MTA FBI. Politikai Földrajzi Albizottságnak titkára. Több könyvsorozat, mint a Geographia Pannonica Nova, vagy a L'Harmattan Geopolitikai sorozatának szerkesztőbizottsági tagja. Tudományos folyóiratoknak, mint a Megatrend Review, a Balkán Füzetek, a Mediterrán és Balkán Fórum, a Területfejlesztés és Innováció szerkesztőbizottságainak tagja, illetve elnöke.
Számos díjat, ösztöndíjat, illetve elismerést kapott. Soros-ösztöndíjas, Békésy-ösztöndíjas, Bolyai-ösztöndíjas volt. Geopolitikai témájú dolgozatáért Gyimesi Sándor-díjat, az MTA PAB Fiatal Kutatói díjat, az MTA-tól pedig Szádeczky-Kardos Elemér-díjat kapott politikai földrajzi témájú publikációs tevékenységért, a Magyar Földrajzi Társaság Pro Geographia-díjjal ismerte el elsősorban a politikai földrajz területén kifejtett tevékenységéért.
Egyetemen kívül végzett széleskörű szakértői, tanácsadói munkája révén a pécsi geográfus egyetemi oktatást olyan gyakorlati tapasztalatokkal tudta gyarapítani, melyek révén a hallgatók a területfejlesztésben végzett munkájukra való felkészülésben kaphatnak segítséget. Tanítványai közül számosan nem csak a tudományos-felsőoktatási szférában, de a magyar diplomáciában, nemzetbiztonságban, továbbá a terület- és településfejlesztés intézményrendszerében is jelen vannak."