A Zrínyi-Szulejmán kutatócsoport. Kik dolgoznak velem?

Kedves Olvasóm!

Az utóbbi időben némi feltűnést keltett, Szigetvárhoz kötődő kutatások hátteréről illő némi áttekintést adnom. A projekt még (a 2010-ben indult előkészületek után) tavaly nyáron kezdett szerveződni, de csak januárban kezdtük meg a munkát. A TIKA és Szigetvár közötti szerződés úgy rendelkezik, hogy a munkát én, az általam kiválasztott, illetve felkért szakemberekkel végzem el. Több, mint egy tucatnyi jó nevű szakembert kerestem meg. Többségük igent mondott, csak páran, akik túlságosan elfoglaltak voltak, vagy nem bíztak a vállalkozás sikerében :) azok mondtak nemet.
Nem egyforma intenzitással kapcsolódtak be a munkába. Volt olyan, akinek csak valamely speciális készségét vettük igénybe, pl. aki jól olvasott gótbetűs, német nyelvű szöveget. Tőle csak olvasást, vagy lektorálást kértünk. Volt olyan is, akit csak egy-két konzultáció erejéig vettük igénybe (eddig), például ilyen volt az orvos-patológus szakértő.
Amikor a kutatócsoport összeállítását megtettem, akkor a 2012. novemberében, Ankarában (a TIKA központban) elmondott koncepció volt az, amire építkeztem.

A kutatás alapvetése. A türbe, illetve a szulejmáni halálhely történetének kutatása a 19.század végére nyúlik vissza. Azóta folyik változó intenzitással a vizsgálat, amely azóta nem kevés eredményt fel tudott mutatni, de a rejtélyt illetően teljeskörű megoldással egyelőre nem tudott még szolgálni. A kutatások jellege jellemzően diszciplinárisan egyoldalú, zömmel egyéni kutatás. Úgy vélem, annak hogy az eltelt, több mint egy évszázadban nem sikerült a kérdés végére járni, jelentős szerepe lehetett ennek a módszertani egyoldalúságnak. Éppen ezért a mi kutatásunk koncepciója a kezdetektől a komplexitáson, a többféle szakmai terület módszertani eszközeinek a kombinálásán nyugodott és a vizsgálatokat alapvetően egy térbeli, történeti földrajzi kérdésfeltevésnek rendelte alá. Egyértelmű volt számunkra ugyanis az, hogy ha véletlenszerűen rábukkanunk is egy oszmáni épület maradványaira, akkor is nagyon nehéz lesz bizonyítani annak mivoltát, funkcióját, vagy funkcióit. Éppen ezért a kezdetektől abban gondolkodtam, hogy akkor lehet sikeres a kutatásunk, ha nem a térben pontszerűen elhelyezkedő helyek elszigetelt vizsgálatát, hanem egy nagyobb térségben elszórtan fekvő objektumok rendszerét vizsgáljuk meg, azok összefüggéseit igyekszünk értelmezni.

Éppen ezért tűztük ki, hogy egy környezeti rekonstrukciós modellt építünk fel. A kor (módszertani megfontolások alapján esetünkben a 16-18. század) környezeti viszonyait kellett megismernünk: a földhasználat sajátosságait, a vízzel borított helyek kiterjedését, az úthálózat egyes elemeit, azok futását és változásait, a földrajzi névanyag értelmezését, egyes települések helyét vagy éppen egyes épületek létesítésének körülményeit a vizsgálati területen. Egy olyan időszakban ráadásul, amikor többször is bekövetkeztek hatalmi változások, illetve a népesség nagy része többször is kicserélődött, az emlékezet átadása többször is veszélybe került. Ezek nem kis problémákat vetnek fel, több esetben jelentős fejtörést okoznak!

Fontos kiindulópontunk volt, hogy a vizsgálati korszakban a klimatikus viszonyok jelentősen különböztek a maiaktól. Mint az szakmai körökben jól ismert, a 16-18.században volt a “kis-jégkorszaknak” nevezett időszak, (hűvös, csapadékos, kemény telekkel jellemezhető) éppen abban az időintervallumban, amikor jelen történetünk játszódik, illetve amikor az írott történeti források születtek. Ebből fakadóan a korszak tanúi, amikor megfogalmazzák a helyre vonatkozó megállapításaikat, ezek a környezeti állapotra vonatkozóan a mai helyzettel csak nagyon korlátosan vonhatók kapcsolatba. Éppen ezért újra kellett gondolnunk, mindenekelőtt a vízrendszerre, vegetációra vonatkozó tudásunkat, az azóta bekövetkezett változásokat.

A legközelebbi munkatársaim Kitanics Máté, Hancz Erika, Gyenizse Péter és Szabó Géza, akiket szeretnék pár szóban bemutatni. 

Máté a PTE Földtudományok Doktoriskola predoktora, a disszertációját írja (amikor hagyom). Kitűnő kutató, aki nagy szeretettel végzi a levéltárakban a kutatásait. Ugyanakkor a nálunk eltöltött idő alatt remek geográfussá is vált, a térbeli tájékozódás, a történeti földrajz avatott szakértőjévé. Német, latin és horvát forrásokat olvas, főként ebben támaszkodunk rá. Amúgy a Balkánról a Kárpát-medencébe tartó migráció szakértője, és azzal is nehezítve van az élete, hogy én vagyok a témavezetője.

Hancz Erika szintén fáradhatatlan kutató, rendkívül elkötelezett a munkája iránt, és a PTE Régészeti Tanszékén dolgozik. Disszertációját az 1566-os hadjárat oszmáni forrásainak feldolgozásából írta. Turkológus-régész.

Gyenizse Péter docens úr a térinformatika szakértője és nem utolsó sorban egykori szobatársam a Földrajzi Doktoriskolában. Péter remek kolléga az egyetemen is, a projektben is végig lehetett számítani rá. Rövid idő alatt óriási munkát végzett el. Bognár Zita geográfus doktorandusz segített neki.

Szabó Géza, aki a csoport korelnöke, senior kutatónk, akivel rengeteget vitatkozom. Régész-történész. De ezek a viták mindig előrevitték az ügyeket. Persze szinte mindig van valami, amiben nem értünk egyet és már látom hogy ez így is marad, de amiben megegyezünk, az rendszerint tartós konszenzus és kérdés végleges lezárása. A terepi tapasztalata óriási és ez szinte mindig segít. Tiszteletbeli geográfussá fogadtuk, mert úgy gondolkodik mint mi!
Mindannyiuknak óriási része van abban, hogy előrehaladunk és ezt ezúton is szeretném megköszönni nekik!