SAJTÓANYAG A SZIGETVÁRI SZULEJMÁN-KUTATÁS EREDMÉNYEIRŐL

A kutatócsoport az elmúlt 8 hónapban nagyon intenzív és egyben eredményes munkát végzett. A korábbiakkal szemben egy teljesen új koncepcióval állt neki a feladatok elvégzésének. A szigetvári Szulejmán síremlék nyomait kutatva számos, eddig ismeretlen nyomot, forrást, bizonyítékot talált és vizsgált meg. Több új felismerésre is jutott, majd egy meglepő helyen, egy igen meglepő felfedezést tett. Felfedezett egy elveszett oszmáni várost (kaszaba), melyet a szakralitás, a politikai megfontolások és az emlékezet igénye hozhatott létre.

Főbb megállapításaink:

1) 1566. szeptember 6-án Szulejmán szultán a szigetvári katonai ostromtáborban hunyt el, amelyen belül a szultáni tábor a vártól keletre,  a zsibóti-turbéki szőlőhegyen állt. Az ostrom elején az előre felállított szultáni sátor (és körülötte a tábor) egy tóparti, a várhoz jóval közelebb álló területen helyezkedett el, mely valószínűleg nem volt elég biztonságos. A szultán a vár alá érkezését követően rövid időre inkább a nagyvezíri sátorba költözött be. Később települt át a szőlőhegyen kialakított, a vártól kicsit távolabb fekvő végleges táborba. Az említett tó/mocsár mára kiszáradt, ezt a vizsgálataink azonosították. A három szultáni táborhely később félreértések forrása lett.

2) A szultán belső szerveit eltemették. A halálesetet 48 napig titkolták a hadsereg előtt. A kérdés tudományos szempontból továbbra is vitatott. A kutatócsoport álláspontja szerint, ha az alapvető tartósítási eljárásokat nem alkalmazták volna, nem lehetett volna a halálát eltitkolni. Ezzel kapcsolatban egyelőre nem került elő perdöntő, új forrás, vagy bizonyíték.

3) A szultáni táborhelyet megjelölték, és egy gyümölcsöskerttel hozták összefüggésbe. Később annak felügyeletét a szigetvári szandzsákbégre és a halveti dervisekre bízták. Két közeli falut (Becefa és Csütörtökhely) rendeltek ki a terület gondozására.

4) Valószínűleg 1573-77 között a hely fölé türbe épült, amely 1692-ig biztosan fennállt, akkor lebontották.

5) Tévesek azok a feltevések, hogy a türbe helye az Almás-patak mentén elterülő alacsony fekvésű térségben keresendő. A terület a korban vizes, mocsaras, építkezésre alkalmatlan volt. A feltételezést a források sem támasztják alá.

6) A források szerint a türbe mellé dzsámi,  derviskolostor és kaszárnya épült, s azt palánk vette körül. Idővel csárdát, medreszét, hamamot és vendégfogadót (hán) is emeltek mellé a helyiek és az utazók igényeinek kiszolgálására. A palánkban 50-60 katona szolgált. A palánkon kívül egy kaszaba állt, amely az 1680-as évek végén pusztult el. A kaszaba két mahalle nagyságú volt. A türbéhez és a dzsámihoz rendelten egyházi alapítvány (vakuf) létesült birtokokkal.

7) A birodalomnak nagyvezíreket adó boszniai Szokollu család döntő szerepet játszott mind a türbe, mind a kapcsolódó építmények létesítésében, fenntartásában.

8) Az írott források értemezésével, majd az azt követő terepbejároson jelentős kiterjedésű, 3-4 méter mély (egyelőre ¾-esnek tűnő) védelmi célú árokkal körülvett oszmáni települést sikerült azonosítanunk a zsibóti szőlőhegyen, mely urbánus képet mutat. A vizsgálati helyszín jelenleg magántulajdonban lévő szőlő és gyümölcsös (kb. tucatnyi szőlőbirtokra terjed ki). A régészeti jellegű vizsgálatokat ez lassítja, akadályozza. Az eddigi megfigyelések alapján egy jómódú, balkáni és török kerámiát használó népesség lakta. Már az eddigi felszíni vizsgálatok alapján is jól látszik, hogy elszórtan luxuscikkekre utaló nyomok is megfigyelhetők (kínai porcelán, perzsa fajansz, üveg), továbbá ezüst éremlelet is előkerült. Feltevésünk – melyet csak további vizsgálatok igazolhatnak – hogy a hódoltsági Turbék települést, a már említett kaszabát találtuk meg. A település önmagában unikális, párhuzama az oszmáni hódoltság területén nem ismert. Az emlékezeti, szakrális és politikai céllal emelt szulejmáni türbe indukálhatta ennek a merőben szokatlan településnek a létesítését.

9) A felmerült anomáliák tisztázására, a kaszaba építéstörténetének megállapítására, a türbe pontos lokalizációjára további vizsgálatokra van szükség. A bejelentést követően gondoskodni kell a terület biztosításáról, védelméről, a műárgyak, régészeti leletek biztonságba helyezéséről.

A kutatás során feltárt bizonyítékokat a tudományos publikálás szabályai szerint fogjuk bemutatni.

Szigetvár, 2013. szeptember 20.

                                                            Dr. Pap Norbert