Pécs és a
“keleti nyitás” politika
Dr. Pap Norbert
Tisztelt
Államtitkár Úr! Polgrmester Úr! Képviselő urak! Hölgyeim és Uraim!
Előadásomban a magyar kormány “keleti
nyitás” politikájának pécsi/baranyai következményeiről szeretnék egy áttekintést
adni.
A rendszerváltást követően a
függetlenséget elnyert magyar állam megfogalmazta külpolitikai céljait is.
Európai integráció, NATO csatlakozás és a szomszédsági kapcsolatoknak a határon
túli magyar érdekeket fokozottan figyelembe vevő rendezése voltak az elérendők,
melyek 2004-ig többé-kevésbé teljesültek is.
A 2010-ben két-harmados felhatalmazást
kapott FIDESZ-KDNP pártszövetség annyi más mellett a külpolitika és a
külgazdaság-politika terén is új utakat kezdett törni. Ennek megnevezése
eredetileg a globális nyitás politikája volt, melynek súlyponti elemei Ázsiához
kötődnek és ezért a szakmai és a laikus közbeszédben már mint “keleti nyitás”
politika néven vonult be.
Melyek voltak a háttérben meghúzódó
megfontolások?
A hidegháború lezárultát követően a világban egy rohamos
léptekkel haladó hatalmi, de egyben gazdasági újrarendeződés is következett be.
Az új
doktrína szerint, a globális változások miatt szükség van arra, hogy elsősorban
a BRICS országcsoporttal, de más felemelkedő, köztük közép-ázsiai országokkal
is új alapokra, és sokkal szorosabbra fonjuk kapcsolatainkat. A keleti kapcsolatok fejlesztésében olyan államok szerepelnek
kitüntetetten, mint Kína, India, Törökország, Kazahsztán, Vietnám,
Azerbajdzsán, Szaúd-Arábia
és a kisebb Öböl-államok közül pl. Kuvait, vagy
Katar... A döntésünk helyességét mutatja, hogy nem vagyunk egyedül a
törekvéseinkkel, számos más államban is megfogalmaztak ehhez hasonló „keleti
politikákat”, Magyarország talán egy kicsit meg is késett ezen a téren.
A valódi kérdés az, hogyan lehetünk sikeresek
ezen a szokatlan pályán? Az elmúlt években megtanultunk az európai uniós
szabályok szerint játszani. Kérdéses viszont, hogy ezek a rutinok megfelelőek-e
ebben az európaitól annyira különböző kulturális környezetben? Már az eddigi
tapasztalatok alapján is látszik, hogy csak nagyon korlátosan használhatók.
Meg kell tanulnunk boldogulni, és ehhez régi-új
kompetenciákat kell kifejlesztenünk. Meg kell ismernünk keleti partnereink
finom mozgatórugóit, értenünk kell érzékenységeiket, építenünk kell a keleti
emberben az európainál sokkal mélyebben élő, a személyességet előtérbe helyező
üzleti, politikai kultúrára. Szerencsére ez tőlünk, magyaroktól sem áll távol.
Építhetünk az előzményeinkre. A magyarság a népvándorlás
időszakában az eurázsiai sztyeppéken
türk népekkel élt együtt és kultúrájukból sok mindent átvett. A
honfoglalás korától kezdődően a különböző, un. csatlakozott népek (kabarok,
besenyők, kunok, jászok) befogadásával ez az orientális jelleg fennmaradt, és
részletekben gazdagodott, mindez együtt a keleties (hun, szittya) identitásunk
alapjává vált. Az oszmán hódítás idején részben az oszmáni törökökkel, illetve
az iszlám balkáni változatával került szoros kapcsolatba, majd a hódoltság
másfél évszázados időszakában, részben együtt is élt ezzel az iszlám fedést
kapott orientális kultúrával. A korszak ellentmondásos szerepet játszott a
magyar történelemben, de a kevés pozitívuma éppen a kultúrában jól megfogható.
A török/iszlám hatás az irodalomban, képzőművészetben, zenében,
konyhaművészetben stb. tetten érhető és inspirálta a magyar intellektust,
gondoljunk a nemzetközi hírű orientalistáinkra (Goldziher, Stein, Vámbéry,
Csoma, Germanus Gyulára), a kelet-kutatás, illetve őshaza-kutatás máig ívelő és
Pécsett is jelen lévő (pl. Bárdi László munkásságában összefoglalt)
hagyományaira.
Ugyanakkor nem lesz könnyű. A céljainkat nem
akkor és nem úgy fogjuk elérni, ahogy eltervezzük. Gondoljunk vissza korábbi
külügyi céljainkra! Az európai uniós csatlakozás nem akkor következett be, és
nem azt és úgy hozta, amit és ahogyan reméltük. Mégis nagy siker volt, ezt nem
érdemes kétségbe vonni. A NATO csatlakozás biztonságot hozott nekünk, de egyben
azt is, hogy magyar katonák szolgálnak veszélyes helyeken, sokezer kilométerre
tőlünk. Nagy erőfeszítésekkel, hosszabb idő alatt, sokszor girbe-gurba utakon,
esetenként meglepő módon érhetünk el csak eredményeket Keleten is. Most
pedig térjünk át Pécsre!
Hölgyeim
és Uraim!
Mi lehet a szerepe Pécsnek a “keleti
nyitásban”? Pécs azon az úton jár, hogy egy autonóm kulturális központtá
váljon, mely sok tekintetben egyenrangúvá válik Budapettel. Az elmúlt években
hatalmas lépéseket tettünk azért, hogy létrehozzuk azt az infrastruktúrát, ami
ezt lehetővé teheti. Törekvéseinkben éppen a “keleti nyitás” biztosíthat
különösen nagy energiát ezen küldetés betöltéséhez. Pécs hagyományosan egy
kelet-nyugati relációjú kapcsolati város. Ezt mindenki érzi-tudja Pécsett, de
azt is láttuk, hogy csak a múlt dicsőségéből nem lehet, nem fogunk megélni. Sok
lábon kell állnunk, ugyanakkor az egyik láb kétségtelenül az lehet, ami a
hagyományainkra épít. Most új perspektívák nyíltak előttünk ebben a tekintetben
is.
Azt javaslom, használjuk ki, hogy Pécs a
magyar orientalizmus fővárosa!
Városunk egyik legerősebb szimbóluma, a
főtéren álló belvárosi plébánia templom, az egykori Gázi Kászim dzsámi, amely
egyszerre fejez ki keresztény és muszlim jegyeket, minden keleti látogatónkra
nagy hatást gyakorol.
Jól ismert, hogy a gyárat építő és
kultúrát teremtő pécsi Zsolnay család öröksége a magyar orientalizmus valódi
virágkorát hozta el, amikor pécsi tervezők keleti előzményeken alapuló török és
más ázsiai motívumokat álmodtak rá a gyár termékeire.
Vajon hányan tudják, hogy Ibrahim
Pecsevi, az oszmánok legnagyobb történetírója a városunk szülötte? Hogy ennek
milyen nagy jelentősége lehet a török kapcsolatainkban?
Vajon érzékeljük-e, hogy milyen fontos
az, hogy Pécs a legjelentősebb szellemi központja volt a hódoltsági
Magyarországnak és a legészakabbi szufi/mevlevi központja az Oszmán
Birodalomnak? Mit építhetünk erre keleti kapcsolatainkban?
Pécs és Baranya török kapcsolataiban új
fejezet kezdődött akkor, amikor ez év februárjában a magyar és a török
miniszterelnök budapesti találkozója alkalmával aláírásra került egy
együttműködési megállapodás, mely alapján az országban 10, ezen belül Szigetváron és Pécsett 6 oszmáni emléket fogunk felújítani milliárdos
török támogatással. A tárgyalások rohamléptekkel haladnak. A hat baranyai
helyszínre vonatkozóan már két támogatási szerződés aláírásra került, a
továbbiak pedig az ősszel folytatódó tárgyalásokon várhatóan szintén tető alá
kerülnek. A program kifuttatása legalább öt évet igényel, hiszen annyi sok
megoldandó probléma merült fel.
Ugyanakkor ez csupán az első lépés azon az
úton, amelyen végig mehetünk, végig célszerű mennünk. Felkerülünk a török
politikai és gazdasági elit térképére. (A tavaly
novemberi ankarai tárgyalások törökországi sajtóvisszhangja elképesztően nagy
és pozitív volt.)
A kapcsolatrendszerünk fejlesztésében új lehetőségek nyílnak. Gazdasági, azon
belül turisztikai együttműködés, az egyetemünk fejlesztése a lehetőségek között
vannak, amelyet ez a megállapodás megalapozott. Török kultúrintézet nyílhat
városunkban, új kapcsolatok sokasága, személyes kapcsolatrendszerek szövedéke
jöhet létre ezeken az alapokon, amelyek újabb és újabb lehetőségeket
eredményeznek számunkra. Használjuk ki, hogy olyan mély rokonszenv övez
bennünket magyarokat, még ha néhány vonatkozásban ennek történelmi félreértések
képezik is az alapjait! Városunkba a turisták számát növelni kell, ez
elsődleges érdekünk. A Magyar Turizmus Zrt-vel együtt dolgozunk azon, hogy a
kedvező médiavisszahangot, a fokozódó figyelmet pénzre, turisztikai bevételre
váltsuk.
Ugyanakkor még több az, amit Pécs ezeken
a fejlesztéseken nyerhet. A magyar és a török külpolitikai és külgazdasági érdekek
sok tekintetben egybe is esnek a Balkán hozzánk közel eső, nyugati felén is. Az
együttműködésnek sok lehetősége van ebben a geopolitikai relációban is.
A térségben közös barátaink élnek,
miközben Közép-Európában a barátaink száma nem túl nagy. Rokonszenvvel
tekintenek ránk a bosnyákok és az albánok is. Erős gazdasági érdekeltségeink
vannak a térségben. A magyar nagyvállalatok vezető szerepet játszanak
Montenegróban és Macedóniában is. Jó esélyeink vannak rá, hogy a gazdasági
súlyunkat éppen török kooperáció által növeljük meg. A magyar gazdaság csak a
felemelkedő, népesedési és gazdasági növekedésben lévő államokban szerezhet új
piacokat. Sajnos a fejlett európai államokban ilyen lehetőségünk nincs.
Közös török-magyar biztonsági érdek (amit
a közös NATO tagság intézményesít is), hogy erősödjön ezen ingatag térség
stabilitása, oszlassuk a kétségbe esést, a kilátástalanságot és reményt,
pozitív jövőképet adjunk az itt élőknek. Jelenleg ebben látjuk a legfontosabb
feladatunkat nemzeti szinten, amiben partnerünk az Európai Unió és az USA is.
Közben gazdasági pozícióinkat is erősíteni kell a térségben, amiben partnerekre
van/lesz szükségünk.
Pécs ebben a tekintetben fontos szerepet
tölthet be. Az infrastukrúra fejlesztése, a közlekedési lehetőségek fejlesztése
helyzetbe hoz bennünket, rajtunk áll, hogy ezeket a nemzeti, nemzetközi igények
képezte lehetőségeket hogyan tudjuk kihasználni.
Köszönöm
megtisztelő figyelmüket!
Bejegyzések
